Soha nem láttál még Star Wars-filmet, és félsz beülni a legújabbra, mert azt hiszed, semmit nem fogsz érteni? Pontosan ezzel az érzéssel ültem be A Mandalóri és Grogu vetítésére – hogy aztán az év egyik legkellemesebb filmes meglepetésével távozzak. Bebizonyosodott: nosztalgia nélkül is van élet a galaxisban.
Soha nem gondoltam volna, hogy egy Star Wars-filmről ezt fogom mondani, de a Mandalóri és Grogu után egyszerűen nem tudok mást: nagyon tetszett. És ez különösen érdekes, mert úgy ültem be rá, hogy gyakorlatilag semmit nem tudtam erről az univerzumról. Nem vagyok Star Wars-rajongó, nem láttam korábbi filmeket, és semmilyen nosztalgikus kötődés nem fűzött hozzá. Pont ezért számított igazán, hogyan működik egy ilyen film „belépőként”.
A válaszom röviden: meglepően jól.
Korrekt felvezetés, nulla elveszettség-érzés
A film egyik legnagyobb erőssége számomra az volt, hogy nem éreztem magam elveszettnek benne. Az elején minden érthetően fel van vezetve, és a történet úgy indul el, hogy még teljesen kívülállóként is követhető marad. Nem volt olyan pillanat, amikor azon gondolkodtam volna, hogy „most ez mit jelent pontosan?”. Egy ekkora univerzumnál ez kifejezetten fontos, és a film ebből a szempontból korrektül teljesít.
A történet alapvetően egy klasszikus kalandfilm, ami nem akar túl bonyolult lenni, inkább a karakterekre és a köztük lévő kapcsolatokra épít. Ez pedig különösen Din Djarin és Grogu dinamikájában működik igazán erősen.
Több mint egy aranyos plüssfigura
Grogu első ránézésre könnyen tűnhet egy tipikus „aranyos marketingfigurának”, és őszintén, van is benne ebből az érzésből valamennyi. Viszont ennél sokkal többről van szó. Grogu nem csak díszlet vagy „plüss-szerű” kiegészítő, hanem egy önállóan is működő karakter, egyszerre humorforrás, érzelmi központ és a történet egyik mozgatórugója. Meglepően jól működik önmagában is, nem csak azért, mert aranyos.
Din Djarin ezzel szemben egy teljesen más típusú főszereplő. Az ellenségeivel szemben egy hűvös, magabiztos harcos, aki nem sokat beszél, de minden jelenléte súlyt ad a filmnek.
Ugyanakkor Groguval való kapcsolata teljesen más oldalát mutatja meg, egy tiszta, érzelmes, szinte apai figurát. Egy mondatban számomra ő egy magabiztos, bátor, jószívű, igazi hős alkat, aki egyszerre kemény és emberi.
Ez a kettősség adja a film érzelmi gerincét, és emiatt nem csak egy sima sci-fi akciófilmnek érződik, hanem egy kapcsolatokra épülő történetnek is. A sztorit végig könnyen követtem. Nem volt olyan pont, ahol elakadtam volna, vagy elvesztem volna a részletekben. Teljesen kívülállóként is stabilan érthető maradt minden, ami egy ilyen típusú filmnél nagy előny.
Mortal Kombat a galaxis szélén
A tempó alapvetően jól működik, bár volt egy pont, nagyjából a film közepe körül, ahol kicsit leült az élmény. Nem mondanám, hogy unalmas volt, inkább csak egy rövid megtorpanás, ami után viszont a film szépen vissza is talált a ritmusához. Ami különösen megmaradt, az egy akciójelenet, ami számomra kifejezetten erős élmény volt, intenzív, látványos és kicsit olyan érzést adott, mint egy Mortal Kombat szerű, brutálisabb hangulatú harc.
Összességében a látványvilág és a hangulat is működik. Nem éreztem idegennek ezt a világot, inkább egy élő, működő sci-fi univerzumként hatott, amit élvezetes volt nézni még előismeret nélkül is.
Végszó: Jó belépő a Star Wars világába?
A legfontosabb kérdés viszont továbbra is az: jó belépő-e a Star Wars világába?
A válaszom egyértelműen igen. Sőt, ha valaki bizonytalan abban, hogy elkezdje-e a Star Wars filmeket, ez a film egy teljesen reális döntési pont lehet. Ha valakinek ez tetszik, akkor nagy eséllyel tovább is fog menni ezen az úton, különösen, ha szereti a fantasy és harcos, kalandos történeteket.
És igen: biztosan meg fogok nézni más Star Wars filmeket is ezek után. Ez talán a legerősebb bizonyítéka annak, hogy a Mandalóri és Grogu működő belépési kapu.
ÉRTÉKELÉS: 8/10
US Edition
China Edition