Nagy Ervin kultúráért felelős államtitkár friss Facebook bejegyzése új lendületet adott a magyar filmreformról szóló szakmai párbeszédnek. A filmszakma képviselőivel folytatott egyeztetés után Nagy arról írt, hogy teljes az egyetértés egy „átlátható, szakmai alapú, független intézményrendszer” létrehozásának szükségességében, és hamarosan nyílt pályázatot írnak ki a Nemzeti Filmintézet vezetői pozíciójára.
A bejelentés több olyan irányt is kijelölt, amely az elmúlt hónapok szakmai beszélgetéseiben újra és újra előkerült: a szakmai szervezetek bevonását a döntéshozó bizottságokba, a többablakos finanszírozási rendszer kialakítását, a köztelevízió átalakítását, egy V4-es koprodukciós alap létrehozását, valamint egy inkubátorprogram működtetését a fiatal pályakezdők számára. Nagy azt is jelezte, hogy az adó-visszatérítési rendszer jövőjéről aktív tárgyalások zajlanak a Pénzügyminisztériummal.
Ebben a friss kontextusban különösen izgalmas visszanézni a Eurocine Expo egyik fontos szakmai beszélgetésére, amelyben Sipos Gábor, a Laokoon Filmgroup Oscar-díjas producerével beszélgettünk a magyar filmipar jelenlegi állapotáról, a producerek újraszerveződéséről és arról, mi kellene ahhoz, hogy a rendszer újra kiszámítható, működőképes és bizalomra épülő legyen.
Sipos Gábor neve elválaszthatatlan a Saul fia nemzetközi sikerétől, amely 2016-ban Oscar-díjat nyert, és újra a világ filmes térképére helyezte a magyar szerzői filmet. A siker után a produkciós cég Nemes László következő filmjét, a Napszálltát is elkészítette, ám Sipos szerint ezt követően egy sokkal nehezebb időszak következett.
„A Napszállta után egy elég nagy problémával szembesültünk Magyarországon, amivel az egész szakma és más producerek is szembesültek: a pályázatainkat újra és újra elutasították” – fogalmazott.
Szerinte ez nemcsak egy-egy alkotói műhelyt érintett, hanem szélesebb szakmai jelenséggé vált. Több producer pályája is megtorpant, a saját magyar produkciók fejlesztése lelassult, miközben sokan egyre inkább a szervizprodukciók felé fordultak. Ez ugyan segített megtartani a nemzetközi kapcsolatokat, de közben a magyar filmkészítés önálló alkotói oldala érezhetően nehezebb helyzetbe került.
„A produkciónk ugyan lelassult, de megtartottuk a kapcsolatainkat a világgal, a nemzetközi producerekkel és piacokkal”
– mondta Sipos. Hozzátette: reméli, hogy ezek a kapcsolatok hamarosan ismét aktívabban szolgálhatják magyar filmek létrehozását is.
Szakmai részvétel, nem kívülről figyelt átalakulás
Nagy Ervin egyik legfontosabb bejelentése, hogy a szakmai szervezetek képviselői helyet kapnának az új döntéshozó bizottságokban. Ez szorosan kapcsolódik ahhoz, amiről Sipos Gábor a Eurocine-on beszélt: szerinte a producereknek nem kívülről kell figyelniük az átalakulást, hanem aktívan részt kell venniük benne.
A beszélgetésben elmondta, hogy a korábbi független produceri szerveződés helyett egy új, szélesebb szakmai szövetség létrehozásán dolgoznak. Ennek célja, hogy a magyar producerek egységesebb hangon tudjanak megszólalni, és valódi szakmai partnerként vegyenek részt az új filmfinanszírozási és intézményi rendszer kialakításában.
„Szeretnénk segíteni a kulturális kormányzatnak abban, hogy egy új, vagy mondjuk úgy, megreformált szervezet jöjjön létre, amely filmeket finanszíroz, segít az oktatásban, és abban is, hogy a televízió hogyan kapcsolódjon be a produkciók életébe” – mondta.
Ez a gondolat különösen aktuális a most bejelentett többablakos finanszírozási rendszer fényében. Ha a filmfinanszírozás valóban több lábon állna — állami támogatással, televíziós részvétellel, koprodukciós alapokkal, inkubátorprogramokkal és piaci szereplőkkel —, akkor a producerek szakmai tapasztalata kulcsfontosságú lehet abban, hogy az új struktúra ne csak elméletben, hanem a gyártás mindennapi valóságában is működjön.
A legfontosabb szó: bizalom
Sipos Gábor szerint a magyar filmipar jövőjének egyik legfontosabb feltétele a bizalom visszaépítése. Ez nemcsak hangulati kérdés, hanem konkrét gazdasági és szakmai alapfeltétel.
„Elsősorban biztonságra van szükség. Bizalomra van szükség a magyar rendszer iránt” – fogalmazott.
A producer szerint Magyarország korábban éppen azért volt ennyire erős nemzetközi filmes helyszín, mert a rendszer stabilnak, átláthatónak és kiszámíthatónak számított. A külföldi produkciók tudták, mire számíthatnak, a magyar partnerek tudtak tervezni, az adó-visszatérítési rendszer pedig a hazai filmipar versenyképességének egyik legfontosabb pillére volt.
Ezért is különösen fontos, hogy Nagy Ervin bejegyzése szerint az adó-visszatérítési rendszer jövőjéről aktív tárgyalások folynak a Pénzügyminisztériummal. A rebate kérdése ugyanis nem pusztán technikai részlet: hatással van a külföldi produkciók döntéseire, a hazai cégek likviditására, a koprodukciós lehetőségekre és arra is, hogy Budapest meg tudja-e őrizni kiemelt helyét a nemzetközi filmgyártás térképén.
A reform tétje: működő rendszer, nem csak új szabályok
A mostani bejelentés és Sipos korábbi gondolatai ugyanabba az irányba mutatnak: a magyar film jövője nemcsak azon múlik, hogy mennyi pénz kerül a rendszerbe, hanem azon is, hogy kik, milyen szakmai logika mentén, milyen átláthatósággal és milyen hosszú távú bizalommal döntenek róla.
Ha a szakmai szervezetek valóban érdemi szerepet kapnak, ha a többablakos finanszírozás működőképes formát ölt, és ha az adó-visszatérítési rendszer jövője stabilan rendeződik, akkor a magyar filmreform nem csupán intézményi átalakítás lehet. Hanem esély arra, hogy a magyar filmipar újra kiszámítható, nemzetközileg versenyképes és alkotói szempontból is élő rendszerként működjön.
A teljes beszélgetés Sipos Gáborral itt nézhető meg:
US Edition
China Edition