Budapest ma már megkerülhetetlen gyártási bázis, de a valódi kérdés nem az, hány produkció érkezik — hanem az, ki birtokolja a történeteket. Havasi Ivett Los Angeles-i producer szerint a magyar filmipar most érkezett el ahhoz a ponthoz, ahol dönteni kell: kiszolgál vagy alakít.
A magyar filmipar elmúlt éveit gyakran „boomként” írják le, és nem véletlenül. Nemzetközi produkciók sora választja Budapestet, a stúdiók tele vannak, a szakembergárda világszínvonalú. Los Angelesből nézve azonban a kép jóval összetettebb.
Havasi Ivett — aki producerként az amerikai piacon épített karriert, és ma a magyar–amerikai Zukor Alapítvány elnökeként is aktívan dolgozik a két iparág összekapcsolásán — egyfajta strukturális kettősséget lát. Magyarország egyszerre erős és kiszolgáltatott: stabil infrastruktúrával és rebate-rendszerrel működik, ugyanakkor érzékenyen reagál a globális termelési ciklusokra. Ha Hollywood lassul, Budapest is azonnal megérzi.
Ez azonban nem egy új, mesterségesen felépített modell. A magyar filmgyártás több mint egy évszázados múltra tekint vissza, és mélyen beágyazott része a nemzetközi iparnak. A jelenlegi siker tehát nem pusztán adókedvezmények eredménye — de nem is teljesen önjáró rendszer.
A nemzetközi kommunikációban gyakran előkerülő „Europe’s #2 production hub” címke technikailag igaz, de félrevezető lehet. A kivitelezés színvonala valóban versenyképes, a pozíció azonban korlátozott. Magyarország jelenleg elsősorban végrehajtó szerepet tölt be a globális produkciós láncban.
„Az ‘Europe’s #2 production hub’ titulussal az a bajom, hogy igaz ugyan, de nem mondja el a teljes képet… kicsit olyan szerepben vagyunk… mint ‘Hippolyt, a lakáj’: kifogástalanul kiszolgáljuk a nagy produkciókat, de nem mi ülünk az asztalfőnél.”
Ez a hasonlat pontosan rámutat arra a dilemmára, amely a következő években meghatározhatja a magyar filmipar pályáját. A service-alapú működés rövid távon hatékony és jövedelmező — de hosszú távon korlátozza a növekedést.
Havasi szerint a valódi érték nem a gyártásban, hanem a szellemi tulajdonban keletkezik. Az IP birtoklása az, ami hosszú távú bevételt, befolyást és piaci pozíciót biztosít. Ebben viszont Magyarország még nem tudott áttörést elérni.
„A service modellről őszintén azt gondolom: rövid távon teljesen ésszerű, hosszú távon zsákutca. Az igazi érték nem a kivitelezésben, hanem az IP-ben van.”
A probléma nem egyetlen tényezőre vezethető vissza. Hiányzik a fejlesztési tőke, korlátozott a nemzetközi kapcsolatrendszer, és gyakran rövid távú szemlélet dominál. A fejlesztési fázis — ahol a projektek valódi értéke megszületik — kockázatos, lassú és nehezen mérhető, ezért sokszor alulfinanszírozott marad.
Pedig a tartalmi alapok adottak. Magyar történetek, erős alapötletek léteznek, de ezek ritkán jutnak el arra a formára, amelyet a nemzetközi piac — különösen Hollywood — értelmezni és értékesíteni tud.
Ezen a ponton lép be a képbe a Zukor Alapítvány, amelynek Havasi az elnöke. A szervezet célja, hogy hidat építsen a magyar kreatív tartalmak és az amerikai iparági struktúrák között, különös hangsúlyt fektetve a fejlesztésre és a tehetséggondozásra. Az első projektek már elindultak, és a modell egyértelmű: magyar IP fejlesztése nemzetközi szinten, miközben a gyártás Budapesten marad.
A rendszer másik kritikus eleme a finanszírozási környezet, különösen a 30%-os adó-visszatérítés. Ez az egyik legerősebb vonzerő, de egyben sérülékeny pont is.
„A nemzetközi filmiparban a reputáció nem ‘soft’ tényező, hanem valuta… ha akár csak egy pillanatra is meginog a kiszámíthatóság… az amerikai stúdiók azonnal alternatív hubokat kezdenek keresni.”
A producerek számára a stabilitás és az előre tervezhetőség kulcskérdés. A magyar rendszer eddig erős track recorddal rendelkezett, de Havasi szerint a közelmúlt bizonytalanságai figyelmeztető jelként értelmezhetők. A bizalom gyorsan elveszhet — visszaépíteni viszont évekbe telik.
A centralizált működés önmagában nem jelent problémát: gyors döntéshozatalt és hatékonyságot biztosít. Hosszabb távon azonban szűkítheti a kreatív és üzleti mozgásteret, különösen akkor, ha a döntések túl koncentráltan születnek.
Ezzel párhuzamosan egy kevésbé látványos, de annál jelentősebb jelenség is zajlik: a „rejtett brain drain”. A magyar szakemberek a legnagyobb nemzetközi produkciókon dolgoznak, de tudásuk ritkán csapódik le hazai fejlesztésű projektekben. A know-how így nem alakul át saját tartalommá, ami hosszú távon korlátozza az iparág fejlődését.
A technológiai változások tovább erősítik ezt a nyomást. A virtual production és az AI integrációja alapjaiban formálja át a produceri szerepet, és egyre nagyobb hangsúlyt helyez a stratégiai és kreatív döntéshozatalra. A VFX területén Magyarország nem minőségi lemaradásban van, hanem strukturális pozícióhátrányban: a high-end munkák gyakran visszakerülnek a stúdiókhoz, míg Budapesten inkább részfeladatok maradnak.
A kérdés tehát nem az, hogy van-e tehetség vagy kapacitás — hanem az, hogy milyen típusú projektek és döntések maradnak helyben.
Nemzetközi összehasonlításban jól látható, hogy azok az országok válnak valódi kreatív központtá, amelyek képesek saját IP-t fejleszteni, diverzifikált finanszírozási struktúrát építenek, és közvetlen hozzáféréssel rendelkeznek a globális disztribúcióhoz. A brit modell ebben gyakran hivatkozási alap, mivel képes egyensúlyt teremteni az állami ösztönzők és a magántőke között.
Magyarország számára a következő évek kulcsfontosságúak.
A stratégiai irány egyértelmű: a rebate rendszer stabilizálása, a hazai IP-fejlesztés tudatos erősítése, valamint egy több lábon álló finanszírozási modell kialakítása.
Van azonban egy azonnali prioritás is: a kiszámíthatóság helyreállítása. Enélkül minden más törekvés sérülékennyé válik.
Havasi pályája jól példázza azt a produceri gondolkodást, amelyre ez az átmenet épülhet. Los Angelesben nem klasszikus service szerepben dolgozott: már az első, alacsony költségvetésű filmjénél is a teljes folyamatért felelt — a történet megtalálásától a finanszírozáson át az értékesítésig — miközben az IP kontroll nála maradt. Ez a modell az amerikai piacon alapvetés, nem kivétel.
A „Creative Vision with a Financial Spine” szemlélet nála nem szlogen, hanem napi gyakorlat: a kreatív döntések és a pénzügyi fegyelem egyensúlya. Ez kiterjed arra is, hogy a befektetőkkel szemben transzparens módon kommunikálja a kockázatokat — még akkor is, ha ez ritkább hozzáállás az iparágban.
A következő generáció számára az üzenet világos: a gyártási kiválóság önmagában nem elég. A fejlesztés és a finanszírozás megértése nélkül nehéz valódi piaci pozíciót építeni.
A magyar filmipar tehát válaszút előtt áll. Az elmúlt évtized sikerei megteremtették az alapokat, de a következő lépés már nem a volumenről szól.
Hanem a tulajdonról.
És arról, hogy Budapest továbbra is a világ egyik legjobb gyártási helyszíne marad — vagy végre belép azok közé a szereplők közé, akik nemcsak kivitelezik, hanem formálják is a globális filmipart.
Magyar filmipar – 2030
Havasi Ivett szerepe ebben a folyamatban nem elméleti, hanem kifejezetten operatív: hidat épít két iparág között, és tudatosan azon dolgozik, hogy a magyar film ne csak gyártási helyszínként, hanem tartalomgyártó erőként is pozíciót váltson. A Zukor Alapítványon keresztül fejlesztési fókuszú támogatást és nemzetközi kontextust ad magyar projekteknek, segít „lefordítani” a hazai történeteket arra a nyelvre, amelyen Hollywood működik. Emellett amerikai producereket és alkotókat vezet be a budapesti rendszerbe, személyes tapasztalatokon keresztül erősítve a bizalmat a magyar szakma iránt — ami a nemzetközi produkciók szempontjából kulcsfontosságú valuta. Munkájában egyszerre jelenik meg az IP-alapú gondolkodás erősítése, a fejlesztési kultúra építése és a hosszú távú iparági szemlélet képviselete. Nem rendszeren kívülről kritizál, hanem a gyakorlatban próbál alternatívát mutatni: olyan modelleket hoz be, ahol a kreatív kontroll és a pénzügyi fegyelem együtt teremthet valódi, exportképes magyar tartalmat.
Havasi Ivett – Producer (Los Angeles)
Los Angeles-based producer Ivett Havasi has built her career across the U.S. independent film landscape, with credits spanning feature films, international co-productions and development-driven projects.
Her recent work includes Nuremberg (2025) as co-producer, alongside Slingshot (2024) as executive producer. Earlier credits include Beneath the Leaves (producer), Ring Ring (co-producer) and Counterpunch (producer), reflecting a consistent track record in independently financed productions.
Havasi’s slate also spans television and music content, including Two Minutes to Midnight (TV mini-series) and St. Vincent’s Daddy’s Home music video. She currently has multiple projects in the pipeline, including Two Minutes to Midnight – The Film (producer), as well as Thumb and A Better Place (executive producer), both in post-production.
With a background in economics and experience in casting and production finance, Havasi operates at the intersection of creative development and financial structuring. She is a member of the Producers Guild of America (PGA).
She currently serves as president of the Hungarian-American Zukor Foundation, focusing on developing internationally viable IP and strengthening industry ties between Hollywood and Hungary.
Olvass tovább a témában:
„A filmipar ma Magyarország egyik legjobban működő exportágazata — a feladat nem az, hogy átalakítsuk, hanem hogy depolitizáljuk, stabilizáljuk és hozzáépítsük a következő fejlesztési réteget: a szellemi tulajdont, az utómunkát és a szakmai utánpótlást.” – mondja el Tóth Mihály, az ORIGO Studios marketingvezetője ebben a cikkben…
US Edition
China Edition