Ritkán változik meg ennyire látványosan a valóság egy dokumentumfilm körül, miközben maga a film még készülőben van. Pigniczky Réka Orbán és én (Orban and Me) című magyar–kanadai dokumentumfilmje 2025-ben még olyan projektként mutatkozott be a szakmának, amelynek rendezője megpróbál interjút készíteni Magyarország hosszú ideje hivatalban lévő miniszterelnökével. 2026 nyarára azonban a film már egy lezárult politikai korszak felől közelíthet ugyanahhoz a történethez.
Az alkotás jelenleg utómunkában van, és bekerült a Ji.hlava Nemzetközi Dokumentumfilm Fesztivál Docu Talents from the East válogatásába. A régió készülő dokumentumfilmjeit bemutató szakmai programot augusztus 16-án, a Sarajevo Film Festival CineLink Industry Days eseményének részeként rendezik meg.
Egy filmterv, amelynek megváltozott a jelene
A projekt nem most került először szakmai közönség elé. 2025 őszén még Journey Home II: Orbán and Me címen szerepelt a Verzió DocPro keretében rendezett MADOKE x Verzió Hun Docs Cookin’ prezentációján.
Az akkori projektleírás szerint Pigniczky Budapestre tér vissza, hogy olyanokkal találkozzon, akik átélték Magyarország demokratikus átmenetének időszakát. A történet egyik központi vállalkozása az volt, hogy interjút készítsen az akkor még hivatalban lévő Orbán Viktorral, és személyes nézőpontból vizsgálja végig az egykori rendszerváltó politikus pályáját, illetve saját ambivalens viszonyát az elmúlt évtizedekhez.
A film készítése alatt azonban bekövetkezett az a történelmi fordulat, amely a projekt témájának értelmezését is teljesen új helyzetbe hozta. A 2026. áprilisi országgyűlési választáson a TISZA Párt 53,18 százalékot szerzett az országos listán, Orbán Viktor pedig tizenhat év után távozott a miniszterelnöki posztról.
A Orbán és én legfrissebb szakmai bemutatkozása már ezt az új történelmi helyzetet tükrözi. A Ji.hlava szinopszisa kifejezetten a 2026-os választásokat nevezi meg a film háttereként, és azt a kérdést helyezi előtérbe, hogyan jutott el a rendező által egykor demokratikus reformerként megismert Orbán Viktor későbbi politikai szerepéig.
Azt ugyanakkor a nyilvános információk nem árulják el nekünk, hogy Pigniczky tervezett interjúja Orbánnal végül létrejött-e. A jelenlegi leírás továbbra is a rendező interjúkísérleteiről beszél, így ennek kimenetele egyelőre a készülő film része marad.
Személyes történet a politikai korszak mögött
Az Orbán és én nem hagyományos politikai portrénak készül. A szinopszis szerint Pigniczky saját családján belüli vitákon és személyes emlékein keresztül is közelít a politikai polarizációhoz, a demokrácia törékenységéhez és az elmúlt évtizedek magyarországi változásaihoz.
Ez a személyes megközelítés egyébként már Pigniczky korábbi dokumentumfilmjeiben is meghatározó volt. Magyar menekült szülők gyermekeként az Egyesült Államokban nőtt fel, a rendszerváltás után azonban hosszabb időre Magyarországra költözött, később pedig az Associated Press televíziós újságírójaként dolgozott New Yorkban és Budapesten is.
A projekt korábbi Journey Home II címe közvetlen kapcsolatot teremt Pigniczky első egész estés dokumentumfilmjével is. A 2006-os Journey Home – Hazatérés a rendező és testvére személyes nyomozása volt: édesapjuk 1956-os forradalmi múltját próbálták rekonstruálni, miközben hamvait az Egyesült Államokból Magyarországra hozták. A filmben családi emlékezet, történelmi dokumentumok és a rendező saját identitása került egymás mellé. A film eredeti leírása szerint a kutatás végül legalább annyira szólt a lányok saját viszonyáról Magyarországhoz, mint apjuk történetéről.
Az Orbán és én más történelmi időszakhoz nyúl, de hasonló személyes kérdésfeltevéssel: hogyan változik meg egy ember viszonya ahhoz az országhoz és politikai korszakhoz, amelynek maga is részese és szemtanúja volt?
Szarajevón keresztül a 2027-es premier felé
A film a legfrissebb adatok szerint 90 perces magyar–kanadai koprodukció, rendezője Pigniczky Réka, producere Julianna Ugrin, koproducerei Barnabás Gerő, Hanka Kastelicová és Eva Rybková, operatőre Gergő Kiss. A bemutatót jelenleg 2027 első felére tervezik.
A Docu Talents from the East azonban fontos következő állomás: a program nem kész filmek fesztiválvetítése, hanem utómunkában lévő közép- és kelet-európai dokumentumfilmek szakmai bemutatkozása forgalmazók, fesztiválválogatók és más nemzetközi döntéshozók előtt.
Az Orbán és én így már egy másik Magyarországon közelít a befejezéshez, mint amelyben a filmterv első változatai megszülettek. Hogy a 2026-os fordulat pontosan mennyiben alakította át magát a filmet, azt egyelőre nem lehet tudni. Annyi azonban már a nyilvános projektleírásokból is látható: mire Pigniczky személyes visszatekintése eljut a nézőkhöz, az általa vizsgált korszak már nem jelen idő, hanem történelem lesz.







