Az első alkalommal Budapesten megrendezett Eurocine egyik legizgalmasabb beszélgetésében a Budapest Reporter részéről Lusták Andi ült le Sovák Viktóriával, az NFI Filmlabor igazgatójával. Az interjú egy olyan világba enged betekintést, amely a magyar filmipar egyik legkülönlegesebb területe: oda, ahol az analóg filmes kézművesség, a digitális innováció és a hosszú távú filmes megőrzés találkozik.
Az analóg film visszatérése a digitális korszakban
Az Eurocine producereket, operatőröket, stúdiókat és filmes szakembereket hozott össze a HUNGEXPO Budapest Kongresszusi és Kiállítási Központban — az NFI Filmlabor számára pedig aligha jöhetett volna jobbkor ez a találkozás.
Sovák Viktória az interjúban elmondja, hogy a Filmlabor jelenléte az eseményen nem pusztán a láthatóságról szólt. Legalább ennyire arról is, hogy megmutassa: a stúdiógyártás és az utómunka ma már szorosan összekapcsolódik. Ugyanazok a magyar és nemzetközi produkciók, amelyek stúdiókban forgatnak, később gyakran a Filmlaborban folytatják az útjukat, ahol a felvételeket előhívják, utómunkázzák, restaurálják vagy hosszú távon megőrzik.
Egy digitális munkafolyamatok által uralt iparágban a filmnyersanyag csendben újra vágyott formátummá vált. Nem azért, mert egyszerű. Nem azért, mert olcsó. Hanem azért, mert olyan képi minőséget, textúrát és alkotói élményt ad, amelyet a filmesek szerint digitálisan még mindig nem lehet teljesen újrateremteni.
Sok rendező és operatőr számára az analóg film ma már nem nosztalgia. Esztétikai döntés — és egyre inkább megőrzési stratégia is.
Sovák arra is rámutat, hogy a filmnyersanyag olyan problémára ad választ, amellyel sok digitális produkció csak évekkel később szembesül: a hosszú távú fennmaradás kérdésére. A digitális fájlokat folyamatosan migrálni, frissíteni és védeni kell a formátumok elavulásától. Az analóg film ezzel szemben generációkon át bizonyította tartósságát.
Az analóg film láthatatlan szakemberei
Az NFI Filmlabor nem csupán modern szoftverekkel dolgozik. Olyan gépeket is használ, amelyek több évtizedesek, már nem gyártják őket, mégis nélkülözhetetlenek a fotokémiai filmfeldolgozáshoz. Ez pedig azt jelenti, hogy a valódi kihívás nemcsak a gépek karbantartása, hanem annak a tudásnak az életben tartása is, amely ezek működtetéséhez szükséges.
Sovák ezt a Filmlabor egyik legnehezebb küldetéseként írja le: továbbadni egy olyan szakmát, amelyet hagyományosan helyben, lépésről lépésre, gyakorlati tapasztalaton keresztül lehetett megtanulni.
Itt válik különösen fontossá a történet oktatási dimenziója. A fiatal generáció érdeklődik az analóg film iránt, de a szakmai út rendkívül szűk. Európában már csak néhány filmlabor működik, és nagyon kevés embernek lehet biztosan negyvenéves karriert ígérni ezen a területen.
Éppen ezért számít ennyire ez a munka.
Sovák az interjúban beszél az újonnan létrejött Photochemical Film Labs Collective-ről is, amely az analóg filmlaborok nemzetközi hálózataként jött létre. Célja, hogy a még működő laborok tudással, alkatrészekkel és gyakorlati megoldásokkal támogassák egymást. Az interjú szerint világszerte mindössze 34 analóg filmlabor maradt — ez a szám pedig még hangsúlyosabbá teszi a budapesti NFI Filmlabor szerepét.
Hagyomány és innováció egy laborban
A digitális oldalon Sovák szerint a legnagyobb kihívás a folyamatos fejlődés: új eszközök, új beruházások, új technikai elvárások. Az analóg oldalon az innováció másképp jelenik meg. Maga a technológia már kiforrott, de az új kombinációkban még mindig rengeteg lehetőség rejlik.
A beszélgetés egyik legemlékezetesebb hasonlata éppen a Filmlabor gondolkodásmódját tükrözi: az analóg technológia kicsit olyan, mint a gasztronómia. Lehet, hogy már ismerjük az összes fűszert, de ez nem jelenti azt, hogy minden lehetséges kombinációt kipróbáltunk.
Itt találkozhat igazán izgalmas módon az analóg és a digitális világ. Sovák olyan produkciókról is beszél, amelyek analóg nyersanyagra forgatnak, digitális utómunkával dolgoznak, majd a végleges változatot akár lézerrel írják vissza negatívra. Ebben az értelemben a Filmlabor nem a régi és az új között választ. Sokkal inkább olyan teret teremt, ahol a két világ erősíteni tudja egymást.
Az interjú betekintést ad a labor intenzív gyártási folyamataiba is. Sovák különösen sűrű évkezdetről beszél, több olyan nagyjátékfilmmel, amelyek analóg munkára érkeztek hozzájuk. Ezek között szerepel Szabó István új filmje, A gyertyák csonkig égnek is, valamint olyan külföldi produkciók, amelyek negatívjai hosszú utat tettek meg, hogy Budapesten hívják elő őket.
És van egy váratlan részlet is, amely tökéletesen megmutatja a Filmlabor rejtett léptékét: amikor éppen nincs új nagyjátékfilm a rendszerben, az analóg kapacitás akkor sem áll le. Ilyenkor archív munkák és filmcsíkgyártás tartják mozgásban a folyamatokat. A Filmlabor évente körülbelül 200 000 méter filmcsíkot készít — ez nagyjából 300 000 különálló filmcsíkot jelent.
Az NFI Filmlabor nem egyszerűen őrzi az analóg film múltját. Aktívan dolgozik azon, hogy a celluloid továbbra is része maradjon a mozi jövőjének — miközben a modern utómunka legfrissebb technológiai elvárásainak is megfelel.
A teljes Budapest Reporter interjúban Lusták Andi és Sovák Viktória részletesebben is beszélnek arról, hogyan maradhat életben az analóg film egy digitális korszakban, és miért lehet a budapesti Filmlabor szerepe nemzetközi szinten is egyre fontosabb.
US Edition
China Edition