A nemzetközi fesztiválkörút és a külföldi szakmai elismerések után január 26-án, hétfőn végre Budapesten is debütált Enyedi Ildikó legújabb alkotása, a Silent Friend (Csendes barát). A magyar premiernek a Corvin mozi adott otthont, ahol Enyedi mellett a film főszereplője, a világhírű Tony Leung Chiu-Wai és a stáb többi tagja is megjelent. Az esemény részeként a vetítés előtt a Nemzeti Filmintézet Fast Forward Programja keretében egy pódiumbeszélgetést is tartottak, amelyre lelkes közönség sereglett össze, hogy hallhassa Magyarország egyik legelismertebb rendezőjét és a világmozi egyik legtiszteltebb színészét.
Tony Leung budapesti látogatása ritka nyilvános szereplésnek számít. A hongkongi legenda karrierje a művészfilm-klasszikusoktól az ázsiai műfaji mozikon át egészen a hollywoodi produkciókig ível. Jelenléte rávilágított arra, hogy a Silent Friend nem csupán egy magyar produkció, hanem valódi nemzetközi együttműködés, amely kereskedelmi számítások helyett közös művészi értékeken alapul.
A Silent Friend az ember és a természet közötti kapcsolat meditatív felfedezése az időn keresztül, amelynek középpontjában egy hatalmas páfrányfenyő (ginkgo biloba) áll egy német egyetemi botanikus kertben. Három egyén életén keresztül – egy 2020-as idegkutató (Leung), egy 1972-es diák és az egyetem első női hallgatója 1908-ban (Luna Wedler) – a film végigköveti az ember kísérleteit a természettel való kapcsolódásra. A kíváncsiság, a megfigyelés és a valahová tartozás vágya által formált találkozások megmutatják, hogyan alakíthatja át a növények csendes jelenléte az észlelést, a megértést és magát az ént.
Enyedi, aki 2017-ben a 67. Berlinalén Arany Medvét nyert a Testről és lélekről című filmjével, a színpadon mesélt Leunggal közös munkájukról és a film mögött álló alkotói folyamatról. Beszélgetésükből egy olyan együttműködés rajzolódott ki, amely ösztönökre, bizalomra és arra a kölcsönös vágyra épült, hogy kilépjenek a megszokott keretek közül.
„Korábban nem ismertem Ildikót” – mondta Leung a közönségnek. „De elolvastam a forgatókönyvet, megnéztem a filmjeit, és éreztem, hogy együtt kell dolgoznunk. A Silent Friend egy gyönyörű, érzékeny mű, és remélem, arra ösztönzi a nézőket, hogy gondolják újra a természethez fűződő viszonyukat.”
Ez az érzékenység a kritikusoknál is betalált: a 2025-ös Velencei Filmfesztiválon a Silent Friend elnyerte a FIPRESCI-díjat (a Filmkritikusok Nemzetközi Szövetségének díja), mint a versenyprogram legjobb filmje – ez az elismerés tovább erősítette Enyedi helyét Európa vezető szerzői filmes elitjében.
Tony Leung számára a projekt sorsfordító pillanatban érkezett. Közel három évtized után, amelyet főként megszokott alkotótársaival töltött az ázsiai moziban, a Silent Friend egy tudatos döntés volt a művészi biztonság elhagyására.
„Életemnek ebben a szakaszában úgy éreztem, ki kell lépnem a komfortzónámból” – magyarázta. „Hosszú évekig csak olyan rendezőkkel dolgoztam, akiket jól ismertem, mert az biztonságos volt. A Silent Friend más volt, különösen egy európai stábbal dolgozni.”
Leung neve hosszú ideig összefonódott Wong Kar-wai rendezővel, akivel hét filmen dolgozott együtt, köztük a Csungking expressz (1994), a 2046 és A nagymester című alkotásokon. A Szerelemre hangolva című filmben nyújtott alakításáért 2000-ben elnyerte a legjobb színész díját Cannes-ban, és segített meghatározni a filmvásznon megjelenő intimitás új nyelvét. Ikonikus státusza ellenére Leung őszintén beszélt a sebezhetőségről, az egóról és a kockázatvállalás fontosságáról.
„Számomra a rendező mindig fontosabb, mint a forgatókönyv” – mondta. „Ha ugyanazt a szöveget más-más embereknek adod oda, teljesen különböző filmeket kapsz.”
Mielőtt elkötelezte volna magát a Silent Friend mellett, Leung elmélyedt Enyedi korábbi munkáiban, beleértve a Testről és lélekről-t és A feleségem történeté-t. Nemcsak a rendezőnő filmes látásmódja győzte meg, hanem az a személyes benyomás is, amit az első találkozásukkor tett rá.
„Az első találkozástól kezdve nagyon jó benyomást tett rám” – mondta. „Mindig az ösztöneimre hallgatok, és éreztem, hogy bízhatok benne. Hittem abban, hogy tudok vele dolgozni – ezért vállaltam el a szerepet.”
Ez a bizalom közvetlenül átült az alkotói folyamatba is. Leung összehasonlította a Silent Friend forgatását a nagyszabású hollywoodi produkciókkal, ahol az időprés és a merev struktúrák gyakran nem hagynak teret a kísérletezésnek.
„A hollywoodi produkciók nagyon gyorsak” – jegyezte meg. „Napi tíz snittet be kell fejezned, és egy szót sem változtathatsz a forgatókönyvön. Ildikóval, bár adott instrukciókat, egy hatalmas játszóteret is biztosított a karakter felfedezéséhez. Rengeteg teret hagyott nekem – és ez sokkal élvezetesebbé tette az élményt.”
Ez az alkotói szabadság a film legnehezebb jeleneteire is kiterjedt. Leung az „egyetemi előadás-jelenetet” nevezte meg a forgatás legnagyobb kihívásának. Hosszú beállításban rögzítették, és körülbelül negyvenszer ismételték meg, ami nemcsak a kitartást, hanem a koncentrációt és az önfegyelmet is próbára tette.
„Az előadás-jelenet volt a legnehezebb” – mondta. „Ha egy pillanatra elveszíted a fókuszt, elfelejtesz egy mondatot – és ötven-hatvan ember előtt ez komolyan teszteli az egódat. A klasszikus, régimódi filmes módszerrel forgattunk. Kimerítő volt.”
A nehézségek ellenére Leung hangsúlyozta, hogy ezek a kihívások tették értékessé a tapasztalatot. A hatékonyság vagy a látvány helyett a Silent Friend türelmet, precizitást és érzelmi jelenlétet követelt – olyan minőségeket, amelyek szorosan illeszkednek Enyedi humanista szemléletéhez.
Összességében Leung olyan projektként jellemezte a filmet, amely megerősítette hitét az ösztönökben, az együttműködésben és a művészi kockázatvállalásban. „Megtiszteltetés volt része lenni ennek a filmnek. Ismeretlen területre kényszerített, és éppen ezért volt jelentőségteljes.”
Leung budapesti megjelenése emlékeztetett karrierjének figyelemre méltó gazdagságára is. Wong Kar-wai-jal való közös munkái mellett három olyan filmben is szerepelt, amely elnyerte a Velencei Filmfesztivál Arany Oroszlán-díját: Hou Hsiao-hsien A szomorúság városa (1989), Tran Anh Hung A kerékpáros (1995) és Ang Lee Ellenséges vágyak (2007) című alkotásaiban. Filmográfiája a Hős-től a Szigorúan piszkos ügyek-trilógián át egészen a Marvel Shang-Chi és a tíz gyűrű legendája című filmjéig terjed. 2024-ben életműdíjat kapott a Velencei Filmfesztiválon, elismerve a világmozira gyakorolt tartós hatását.
A budapesti premierrel a Silent Friend „hazatér” a magyar közönséghez. A német-francia-magyar koprodukció a Pandora Film (Németország), a Galatée Films (Franciaország) és az Inforg-M&M Film (Magyarország) gondozásában készült, kínai partnerük a Rediance, koprodukciós partnereik pedig a ZDF/ARTE és az Arte France Cinéma. A filmet európai alapok hálózata támogatta, köztük a Nemzeti Filmintézet (NFI), az Eurimages, a francia CNC és több német regionális filmszervezet. A magyarországi forgalmazó a Mozinet; a Silent Friend január 29-től látható a magyar mozikban, hívva a nézőket, hogy kapcsolódjanak ehhez a csendes, meditatív utazáshoz az emberiség, a természet és az idő három síkján keresztül.
US Edition
China Edition