A Budapest Reporter részéről Lusták Andi beszélgetett Dr. Papp Bojánával, filmrendezővel, a Budapesti Metropolitan Egyetem docensével, aki az újonnan formálódó Mozgóképes Felsőoktatásban Oktatók Fóruma képviseletében beszélt a filmreform körüli szakmai párbeszédről, valamint arról, milyen szerepet tölthet be a magyar felsőoktatás a hazai mozgóképszakma jövőjének alakításában.
A beszélgetés egy különösen időszerű kérdést bont ki: a filmreform nem csupán finanszírozási modellekről, intézményi struktúrákról vagy gyártáspolitikáról szól. Legalább ennyire szól az egyetemi műhelyekről, diplomafilmekről, szakmai gyakorlatokról, nemzetközi csereprogramokról és hozzáférésről — vagyis mindazokról a terepekről, ahol egy filmes pálya jóval az első IMDb-kredit előtt elkezdődik.
Filmreform mint szakmai ébresztő
Papp a jelenlegi filmreform-folyamatot alulról szerveződő kezdeményezésként írja le, amely a szakma különböző szereplőit próbálja egy asztalhoz ültetni annak érdekében, hogy közösen gondolják végig: mire van most igazán szüksége a magyar filmkultúrának és a hazai iparágnak.
Ebben a kérdésben az oktatás szerepe megkerülhetetlen. Ha a filmipar megújulásról beszél, az egyetemek nem maradhatnak a háttérben. Ezek az intézmények jelentik az első komoly szakmai közeget a jövő rendezői, producerei, operatőrei, vágói, forgatókönyvírói, dokumentumfilmesei, animációs alkotói és médiában dolgozó szakemberei számára.
A beszélgetés egyik fontos tanulsága, hogy a magyar filmes felsőoktatás ma sokkal szélesebb és sokszínűbb, mint korábban. Az SZFE, a MOME, az ELTE, a Budapesti Metropolitan Egyetem, a Pécsi Tudományegyetem vagy az egri Eszterházy Károly Katolikus Egyetem mind egy tágabb oktatási ökoszisztéma részei.
A valódi kihívás most az, hogyan lehet ezt az ökoszisztémát erősebben és átláthatóbban összekapcsolni a szakmai világgal.
Autonómia, hozzáférés és valódi iparági kapcsolatok
Az interjú olyan kérdéseket is érint, amelyek ritkán kerülnek a címlapokra, mégis közvetlenül befolyásolják a magyar film jövőjét.
Hogyan lehet megfelelően támogatni a diplomafilmeket? Miként szerezhetnek a hallgatók valódi szakmai tapasztalatot még az egyetem elvégzése előtt? Mi lesz a nemzetközi mobilitással és az Erasmus-lehetőségekkel? És hogyan válhat a film- és médiaoktatás kevésbé Budapest-központúvá, kevésbé elitizálttá, és elérhetőbbé az ország különböző pontjain élő fiatal tehetségek számára?
Papp külön hangsúlyozza a felsőoktatási intézmények autonómiájának fontosságát is. Egy olyan területen, amely kreatív identitásra, művészi kockázatvállalásra és önálló hangokra épül, ez kulcskérdés. A filmes iskolák ugyanis nem pusztán technikai tudást adnak át. Ízlést, látásmódot, szakmai önbizalmat és alkotói kultúrát formálnak.
A beszélgetés ugyanakkor arra is kitér, mi az, ami már most működik. Példaként elhangzik az SZFE szakmai gyakorlati modellje, amely hidat képez az oktatás és a valódi produkciós közeg között. Ez az a fajta gyakorlati kapcsolat, amelyet egy átgondolt reformnak nem eltörölnie, hanem megerősítenie kellene.
Túl az egyetemi falakon
A Magyarországot figyelő nemzetközi producerek, streamingplatformok és stúdiók számára mindez elsőre belső oktatáspolitikai vitának tűnhet. Valójában azonban sokkal többről van szó.
Minden komoly gyártási központ a szakmai utánpótlására épül. A stábok nem egyik napról a másikra születnek. Az asszisztens rendezők, vágók, operatőrök, látványtervezők és producerek mind az oktatás, a mentorálás, a hozzáférés és a forgatási tapasztalat összetett rendszeréből nőnek ki.
Éppen ezért ez a beszélgetés túlmutat az egyetemi szabályozás kérdésein. Arról szól, hogy Magyarország képes-e tovább építkezni nemcsak nemzetközi produkciós központként, hanem hosszú távon fenntartható, saját alkotói utánpótlással rendelkező filmkultúraként is.
A teljes interjúban Lusták Andi és Papp Bojána részletesebben is beszélnek a filmreform körüli szakmai vitáról, az újonnan formálódó Mozgóképes Felsőoktatásban Oktatók Fóruma szerepéről, valamint arról, milyen következő lépésekre lenne szükség ahhoz, hogy a magyar felsőoktatás még szorosabban kapcsolódjon a mozgóképszakma valódi igényeihez.







